Amanda szemszöge:
A
nő sikolya még mindig ott csengett a fülemben, próbáltam legyűrni a sokkot, ami
engem ért abban az elmúlt 20 percben, de alig ment. A levegőt kapkodva vezettem
a pillantásom az ajtóra, aminek a golyóálló apró ablakán friss vér folyt le.
Majdnem megbotlottam a saját lábamba, de még időben visszanyertem az
egyensúlyom. A pisztolyt a kezembe szorongattam és úgy követtem Tom-ot, aki
magabiztosan haladt előre. A messzeségben már láttuk az alagút végét. Hirtelen
nem is tudtam eldönteni, hogy könnyebbüljek-e meg vagy kezdjek el félni. Nem
tudtam, hogy milyen odakint a helyzet, már egy jó ideje nem jártam ott. Egy nagy
koppanás remegtette meg az egész alagutat, erre mind a hárman hátra
tekintettünk, ahol láttuk, hogy az ajtó amin bejöttünk behorpadt.
- Gyerünk! - terelgetett minket Tom előre, közben pedig nézegetett hátra.
Végre elértük a fém létrát, Jade biccentett, hogy menjek előre, de nem ment, mert a kezeim remegtek. Vettem egy mély levegőt és a pisztolyt az övemhez rakva lépkedtem fel a fokokon, mire ismét hallottuk, ahogy próbálják az ajtót feltörni. Felértem a tetejére és a kijárattól, már csak egy fém lemez választott el. Megfogtam a kereket, amivel kilehet nyitni és forgatni kezdtem, de az nem mozdult. Jade is már a létrán volt és úgy tekintett fel rám, hogy mit csinálok már ennyi ideig.
- Nem nyílik! - rángattam, de meg se moccant.
-
Ne ráncigáld! - kiáltott oda Tom és az ajtóra célzott.
Próbáltam le nyugodni és úgy forgatni, egy pillanatra elakadt, majd simán tudtam tekerni. Felsóhajtottam és felnyomtam a csapóajtó féleséget, mire a fény miatt majdnem kisült a szemem. Gyorsan körbekémleltem a helyet esetleges zombik után, de szerencsénkre pont nem voltak. Kimásztam onnan és miután felálltam elővettem a pisztolyt és úgy nézegettem a dolgokat, miközben Jade is kijött.
- Tom!
-
Basszus! - morogta és hallottuk, hogy a lent lévő ajtó kidől és nagy puffanással
le ér a földre.
-
Gyere ki onnan! - sikította Jade és letérdelt az alagút kijáratához.
Mellé mentem és letekintettem. Tom gyorsan lépkedett fel a fokokon épen mielőtt az egyik zombi elkapta volna lábát. Jade-del kisegítettük onnan, majd a tetőt visszacsaptuk, így azok nem tudtak kijönni onnan.
- Húzzunk innen!
Tom megragadta Jade kezét, aki ez enyémet fogta meg és úgy kezdtünk el futni valami menedék felé. Szerencsére találtunk egy üresen álló házat és odamentünk. A város teljesen néptelen volt és romhalmaz. Látszott a pusztulás mindenfelé, ahogy néztem a kihalt várost, nem voltam benne biztos, hogy van ott valaki, aki élhet.
Tom
bebarikádozta az ajtót és az ablakokat, majd leültünk az ott talált bútor
maradványokra és néztünk magunk elé. Már nem kellett semmitől sem futnunk és ez
szabad utat adott a történtek átgondolására, amit egyáltalán nem akartam. A
szemeim hirtelen könnyesek lettek és már alig láttam, minden homályos volt. Magam
előtt láttam aput, ahogy holtan fekszik a földön. A kezeim megremegtek az emlék
miatt. Miért kellett elveszítenünk őt? Éreztem,hogy már nem járok messze
attól, hogy zokogva a földre essek. Az arcomat a kezembe temettem és próbáltam
lenyugodni és a képeket kitörölni a fejemből, de nehezen ment. Hirtelen
megéreztem, ahogy Jade odabújik hozzám és átölel.
- Hiányzik. - mondtam halkan,miközben ő a hátamat simogatta.
-
Nekem is.
Beletelt egy kis időbe, amíg lenyugodtam, majd miután ez megtörtént a dolgokat kezdtük el megbeszélni. Elmondtuk Tom-nak, hogy el kell jutnunk New York-ba, mert ott vannak a katonai papírok, amiket muszáj megszereznünk. Végül elhatároztuk, hogy holnap korán reggel indulunk, amint fel kelt a Nap. Az éjszaka nem telt valami jól, mivel a földön kellett aludnunk, ami egyáltalán nem volt kényelmes, ráadásul a kintről jövő hangok is megijesztettek. Olyanok voltak, mintha valaki csontokat ropogtatna, illetve még csoszogást is lehetett hallani. Felváltva őrködtünk, ketten aludtunk, míg a harmadik a puskával a kezében 1 óráig ébren maradt és figyelte a dolgokat odakint. Az enyém volt az utolsó őrség, így az én feladatom volt, hogy felébresszem a többieket, amikor már mindent bevilágított a felkelő Nap fénye.
- Jade,Tom. Ébresztő. - mondtam nekik, közben pedig rázogatni kezdtem őket.
Jade lassan kinyitotta a szemét és pislogni kezdett, hogy jobban hozzá szokjon a fényhez. A fiú még mindig aludt, mire a húgom egy kicsit meglökte, erre ő nyöszörögni kezdett és felült.
- Fél óra múlva indulunk. - tájékoztatott bennünket, aztán pedig az ablakhoz igyekezett, hogy kinézzen rajta.
-
Kéne valami kaja. - simogatta a hasát Jade, az enyém pedig korogni kezdett.
-
A táskámban van két szendvics.
Tom elővette őket és átnyújtotta, amikor felajánlottuk, hogy elfelezzük vele csak legyintett és mondta, hogy együk csak. Miután megreggeliztünk és mindent elrendeztünk, készen álltunk, hogy elhagyjuk a menedékünket. A srác elvette onnan a barikádot és átsegített minket a törmeléken és indultunk lefelé a lépcsőn. Próbáltunk ügyelni arra, hogy ne adjunk ki hangot. Amint kiértünk az utcára a pisztolyokkal a kezünkben néztünk szét, majd Tom-ra.
- Merre? - kérdeztem halkan, mire elővett egy iránytűt.
-
Kelet felé. - mutatott egyenesen, majd a fejére húzta a kapucniját és megindult.
Követtük őt, miközben nézegettünk a hátunk mögé, hátha követnek minket. Az volt a gondom, hogy nem sok mindent tudtam a zombikról, inkább Jade volt az, akit nagyon érdekeltek és mindent megakart róluk tudni, én inkább csak örültem neki, hogy még nagyon nem láttam egyet sem. De most már bánom, hogy nem kérdezősködtem róluk, amikor még lehetett.
Miközben
haladtunk előre gondolkodva néztem Jade-et és Tom-ot. Már egy jó ideje együtt
vannak, amikor mondta, hogy összejött Tom-mal, az első gondolatom az volt, hogy ez
nem lesz valami hosszú életű, hiszen teljesen különböző a személyiségük, Jade
ahogy múltak a hetek kezdtem egyre jobban megismerni azt a Tom-ot, akibe Jade
beleszeretett és rá kellett jönnöm, hogy teljesen összepasszolnak. Bárcsak nekem
is lenne egy ilyen kapcsolatom, mint az övéké, gondoltam magamban, majd hirtelen
megráztam a fejem. Hogy is lehetne ilyen kapcsolatom, ha életveszélyben vagyunk?
És még ilyeneken gondolkodok.
Hirtelen
halk lépteket hallottam a jobb oldalam felől, mire odapillantottam és egy nagy
romhalmaz épületet láttam, ahonnan egy zombi közeledett felénk. Nyeltem egyet és
megkocogtattam Jade hátát és arra felé mutattam, ahol láttam azt az izét. Rögtön
megálltunk, Tom arra felé kezdett célozni, de nem lőtt, várta, hogy mi lesz a zombi
következő lépése...
