1. Rész - Bejutottak

Sziasztok :) Itt is volnék az első résszel. Köszönjük szépen a legelső komminkat <3 Jó olvasást a részhez,remélem elnyeri a tetszéseteket :))

NicoleRed xx

Amanda szemszöge:

A szobámban ültem,mint egy átlagos délután,de ez egyáltalán nem volt az. Odakintről beszűrődött a katonák halk beszéde,ahogy azt mondogatják egymásnak,hogy eljött a vég. Úgy szeretnék újra normálisan élni,amikor nem kellett félni attól,hogy ránk támadnak vagy amikor nem kellett égő lámpa mellett elaludni. Felsóhajtottam és rátekintettem Jade-re,aki ezt a helyzetet sokkal jobban tűrte,mint én. Békésen aludt,miközben én rettegtem a hangoktól,amelyek mintha egyre hangosabbak lettek volna. Vettem egy mély levegőt és kitekintettem a kis ablakon,ami az ajtóra volt szerelve,olyan volt mint egy cella,egy nagyon szigorúan védett cella. A két őr az ajtónknál állt felfegyverkezve,míg az ajtó tömör vasból volt,ami alig engedi a bejutást. Jade mozgolódni kezdett,majd kinyitotta a szemét és érdeklődve kezdett engem figyelni,hogy vajon mit csinálok én ott.

- Csak megnéztem mi a helyzet. Eléggé zajosak. - motyogtam,mire ő megértően bólintott.

- Ne aggódj Am! Minden rendbe jön. - nyugtatgatott,de tudtam,hogy ez közel sem az igazság.

A városunkat ellepték a zombik,úgy terjed,mint valami járvány és a legrosszabb benne,hogy nincs semmiféle ellenszere. Apu a zombikat kutattatja és próbálja az eredetét felkeresni. Szigorúan őriznek miden adatot,így mi semmit sem tudunk erről. Jobb is,nem is szeretnék ebbe jobban belebonyolódni,már ez is nagyon nyomasztó. Egyszer láttam egy zombit,a bőre el volt rothadva és még az egyik keze se volt meg. Meg kell,hogy mondjam,hogy attól a látványtól hányni tudtam volna,soha többet nem szeretném átélni azt.

Megborzongtam és Jade-re tekintettem ismét. Külsőleg lehet,hogy hasonlítunk,de belsőleg teljesen mások vagyunk. Míg én félénk és szabály betartó vagyok,addig ő lázadó és kalandvágyó. Többször próbált kiosonni a felszínre,hogy meglesse a zombikat,de szerencsére apu mindig észrevette és visszahozta,mielőtt valami baja esett volna. Meg is őrültem volna,elvileg én vagyok az idősebb és nekem kéne vigyáznom rá,az én hibám lett volna,ha megsebesül.

- Valami van odakint az biztos. - állt fel izgatottan és az ajtóhoz ugrált.

Megforgattam a szemem és én is odaálltam. A katonák hirtelen vigyázzba álltak,majd megláttuk a századost,aki eléggé komoran közelített az ajtónkhoz. A félelem egy kicsit eluralkodott rajtam,ahogy intett,hogy nyissák ki az ajtót. Hátrébb álltunk és vártuk,hogy az ajtó lassan nyikorogva kinyíljon,így szemtől szembe álltunk a századossal,aki most már gyásszal a szemében tekintett ránk.

- Mi történt? - kérdeztem aggódva és közelebb mentem a húgomhoz.

- Apátokat megtámadták.

- De ugye jól van? - kapta a szája elé a kezét Jade,mire a pasi megrázta lassan a fejét.

- Úgy tűnik,hogy ő is megfertőződött. Hivatott titeket,hogy eltudjon búcsúzni. - mondta gyászosan,majd tisztelgett egyet és elhagyta a szobánkat.

Könnyekkel a szememben néztem le a földre. Nem veszíthetem őt el! Szipogva hagytam,hogy Jade kihúzzon a szobából és hogy apu szobájába vezessen. Mindenhol katonák voltak,akik fegyverekkel mászkáltak. Végül elértük apu szobáját,3 őr állt ott fapofával,majd intettünk nekik,mire arrébb álltak és beengedtek minket. Apu holt sápadtan feküdt az ágyban,az arca tiszta verejték volt és be volt kötve a nyaka,amit már átütött a sötét vére színe.

- Apu. - nyöszörögtük egyszerre és sírva letérdeltünk az ágya mellé.

Halkan felnevetett és megsimogatta Jade arcát,majd az enyémet. Látszott rajta,hogy nagy fájdalmai vannak,amiket próbált csendben elnyomni magában,nehogy pánikba esünk.

- Jól vagy? - kérdeztem már sírva.

- Persze Amanda. - hazudta gyenge hangon megnyugtatás képen,aztán a fejére tette a kezét - Nincs már sok időm hátra.

- Ne is mondj ilyet! - rázta a fejét a húgom.

- Legalább újra együtt lehetek édesanyátokkal.

Itt már egyikünk se bírta könnyek nélkül. Ott voltunk hárman könnyben úszva,csak is arra tudtam gondolni,hogy őt is elveszítem. Apu remegő kezébe fektettem az enyémet és próbáltam lenyugodni.

Félórája bent lehettünk apuval,amikor egyszer csak megrándult a teste és hangosan felordított. Ijedten futottunk oda hozzá,mire ő csak felemelte a kezét,ezzel megállítva minket.

- Maradjatok ott! - lihegve próbálta a fájdalmat legyűrni,aztán pár perccel később abba maradtak a rángásai és meggyötörten feküdt az ágyban.

Felsóhajtottunk,ahogy láttuk,hogy most már jobban van. Jade átölelt és úgy álltunk ott egy darabig,amikor is egy őr berontott a szobába.

- Bejutottak.

- Mi? - néztem rá ijedten és még jobban öleltem a húgomat.

- Áttörték a védelmi vonalakat és bejutottak. - ordította,majd apura nézett utasításért.

- Tartsanak ki a végsőkig!

A pasas biccentett és becsukta az ajtót ismét. Ijedten tekintettünk apura,aki lassan felállt az ágyáról és a széfhez igyekezett. Érdeklődve figyeltük,ahogy kutakodik benne,majd odaálltunk mellé és segítettünk állva maradni neki. Hálásan elmosolyodott és kivett onnan kettő darab puskát,némi lőszert és két darab hátitáskát. Odaadta nekünk és visszacsoszogott az ágyához,hogy visszafeküdhessen.

- Ezek minek kellenek?-Jade nézegetni kezdte a puskát.

- Meg kell magatokat védenetek. - nézett aggódva a szemünkbe.

- Te is jössz velünk. - mondtam halkan és még közelebb mentem hozzá.

Megrázta a fejét gyászosan,aztán egy kis pisztolyt nyújtott át nekem.

- Le kell,hogy lőjetek,ha itt az idő.

Hevesen rázni kezdtem a fejem és leejtettem a pisztolyt a földre,ami halkan koppant a puha szőnyegen.

- Nincs más választásotok. Jade,kérlek!

Jade kikerekedett szemekkel meredt a pisztolyra,én meg rázni kezdtem a fejem és mellé léptem. Miért akarja,hogy ezt tegyük? Nem halhat meg! Jön velünk! A fejem rettentően fájni kezdett,ahogy a eljutott a tudatomig,hogy nincs más lehetőség. Muszáj lesz megtennünk,mert akkor csak neki lesz rosszabb. Jade felkapta a pisztolyt és a kezébe vette.

- Megteszem.

Apu bólintott,majd intett,hogy menjünk közelebb.

- Lányok! El kell jutnotok a Szabadság szoborhoz. Ott lesznek a katonai papírok,azokat meg kell szereznetek.

Nyeltem egy nagyot New York eléggé messze van innen,egy csomó államon keresztül át kell haladni,hogy eljussunk oda.

- Én ezt nem tudom megtenni. - ráztam a fejem kétségbeesetten és arrébb mentem,hogy a falnak dönthessem a fejem.

- Am, - lépett oda mellém Jade és a vállamra helyezte a kezét - együtt sikerülni fog.

Vettem egy mély levegőt,majd apu szemébe tekintettem. Ő érte muszáj megpróbálnom. Bólintottam egyet,aztán lassan visszamentem apuhoz. Az ajtón dörömböltek,mire odafordultunk és megláttuk,hogy az egyik őr be akar jutni. Közelíteni kezdtem,hogy beengedjem,amikor a pasi teste megrándult és csak úgy spriccelni kezdett a vér a nyakából. Sikítva ugrottam hátrébb,majd láttam,hogy egy zombi kezd szemezni az ajtóval.

- Jade! - sírva mentem oda mellé.

Egy kicsi lábujjhegyre állt,hogy kitekinthessen,majd nyelt egy nagyot. A zombi ütögetni kezdte az ajtót,mire az egyre jobban mozgott és úgy tűnt,hogy nem bírja sokáig.

- Most Jade! - szólalt meg apu és rátekintett...